Nézzünk fel! Nézzünk körbe!

Néhány évvel ezelőtt nagyot futott a Netflix évvégi dobása, a Ne nézz fel! című film, amely nem titkoltan a klímaváltozás fenyegető hatásaira hívja fel a figyelmet.

Kőkeményen dübörög a klímaválság, ezt mindenki tudja, de mégis, mintha valahogy hozzászoktunk volna – mind a közélet, mind a politikusok hajlamosak kötelező rosszként tekinteni rá, és a rövid távú (politikai) célok gyakran felülírják az intézkedéseket.

Jól látszik ez a napelemek körül kialakult válság kapcsán is. A szabályozás megváltozása, az éves szaldó megszüntetésének híre felkavarta az állóvizet, és egyelőre nem, vagy csak részben látszik a megnyugtató megoldás. Az energiaszolgáltatóknak nem érdeke, hogy annyiért adják az energiát, mint amennyiért a lakosságtól veszik – ez a piaci működés alapja. Ugyanakkor az állami szerepvállalás látszik halványodni, eltűnni az energiapiacról – és ez a (napelemekből már) energiát termelő, lakossági szektort igen érzékenyen érinti.

Úgy tűnik, telepítési igény lenne a lakosság részéről – akár önerőből, akár támogatás segítségével szívesen beruháznának megújuló energiaforrásba. Ez egyrészt jót tenne a napelemes piacnak, másrészt jó tenne az államnak is az adóbevételek megnövekedése miatt. Egy megnyugtató, igazságos és piaci alapon működő szabályozási környezet nagyot lendíthetne ezen a szegmensen, és előremutató eredménnyel járna a klímaváltozás és az épületetek energetikai tulajdonságai tekintetében is.

Jelenleg a háztartási naperőművek tulajdonosai (kb. 200 000 háztartás) időszakosan jóval több energiát termelnek, mint amennyit elhasználnak – így kénytelenek lesznek majd nyomott áron, veszteséggel túladni a megtermelt energián. Veszteséggel, hiszen ők előre beruháztak, előre kifizették a költségeiket, hoztak egy döntés évekkel ezelőtt, egy adott feltétel mellett. Furcsa döntési folyamat az, hogy mindezen jogokat visszamenőlegesen szeretnék elvenni tőlük.

Közülük sokan úgy vélekednek, hogy a nyári időszakban, a túltermelés csúcsán esetleg lekapcsolják a rendszert, hogy ne termeljenek feleslegesen. Habár érthető ez az álláspont is, de talán ennél jobb megoldás, hogy hagyjuk működni a rendszert, és valamilyen módon felhasználjuk az energiafelesleget. Ennek legegyszerűbb módját is hallottuk már, egy IP-védett hosszabbító segítségével is meg lehet osztani szomszédainkkal a feleslegüket. (Ez nem szabályos jelenleg, de egyelőre alacsony az esélye, hogy bárkit ellenőrizzenek.) Ez az energiaközösségek legegyszerűbb verziója, amely révén nem csupán feleslegünket csökkenthetjük, de erősödhetnek kapcsolataink – amely számos más helyeztre is megoldást jelenthet a jövőben, ha létrejöhetnek az ún. tényleges és valóban működő energiaközösségek. Azonban ebben sajnos sem az energiaszolgáltatók, sem a politika nem érdekelt.

Azonban jól tudjuk, hogy az a legjobb energia, amit nem kell megtermelni: vagyis törekedjünk arra, hogy minél energiatudatosabb életet éljünk. Ennek egyik jelentős lépése otthonunk energiahatékonyabbá tétele, hiszen egy jól szigetelt, korszerű eszközökkel felszerelt ingatlan kevesebb energiát használ fel, így kevesebbet is kell megtermelnünk.

Nézzünk tehát végre fel, hozzunk mi magunk felelős döntéseket, és éljünk egy energiahatékony, energiatudatos életet!

További cikkeink